Már Marokkóban van a hengerünk. Zoli, aki a buli kedvéért Marokkóba repült a póthengerünkkel, már buszon ül Agadir felé, ahol mi sorban alkudozunk az összes szerelovel, ki rakja össze hamarabb a motorunkat.

Addig a tengerparton próbáljuk nem elfelejteni, hogy miért is jöttünk...

Ha Allah es a többi istenek is úgy akarják, akkor pont odaérünk a segou-i fesztiválra és utána meg bőven marad időnk elmotorozni Accra-ba is.

 

Várjuk az alkatrészt vagy egy szerelőt, kezd elhomályosulni mit is, valami még dereng,  fontos lett volna gyorsan itt. Ahogy telnek a napok, egyre több helyi néz marokkóinak. Tud valaki marokkói letelepedési engedélyben segíteni?



Kinéztünk a kikötőbe, hátha van hajó, amivel hamarabb Nouakchottba érnénk, de nincs. Viszont jó fogásuk volt a halászoknak.

A futam mai célja a Tidjikja, a szaharai oázis. A sivatagi városba nagyrészt aszfaltozott út vezet, de a feladatokat sivatagi és szavannai szakaszon kellett teljesíteni.


A mai etap egy kis kitérő a Bamakóba vezető úton. Ez lehetővé tette a túrázóknak, a lemaradtaknak, a tegnapi bulitól másnapos utasoknak és a gyengélkedő technikájú sofőröknek, hogy egy napot lazítással és szereléssel töltsenek. A város műhelyei megteltek magyar rendszámú kocsikkal.

Az M2-es orvosi autó kormánymű gondokkal küzd, a kis Polskit már 11-kor helyrepofozták, Villám Géza bogarát pedig még most is szerelik. A dűnéken és a tengerparti buckákon az egyik távtartó gyűrű elfáradt és eltört. "Úgy érzem igazán nem is teljesíti a Bamako távját az, aki legalább egy pár órát nem tölt egy helyi szerelõnél" - mondta a futam szellemi atyja.

Az első csapatokat délután 5-6 körül várják Tidjikjába.

Kirk Kapitány villáminterjút készített a mauritán turisztikai, kézművességi és kereskedelmi miniszterrel, BA Madeine-el. Az átható tekintetű fehérhajú úr ellátogatott a futam szállására és egy rövid, ám megható beszédet tartott.

Homokviharban vezetni hatszáz kilométeren át üres országúton, alapvető vezetésélmény. A por kifehéríti a kontúrokat, egy cserje látszik, a mögötte álló már csak sejthető, az út fölött folyik át a homok. Csak a technikára bízhatod magad, ha ki kellene szállni, néhány óra alatt lereszelné  bőrt az arcunkról. Tétje van, hogy minden jól menjen, de azért közben percenként csettintgetünk elismerően. Ondöródögén, ilyen nincs is. 

Még nagyobb a tét a tengerparton. Mauritániában leginkább homokból van választék. A porviharos országút, homokos part a tenger mellett, közöttük dűnék. A csapat nagy része nem vágott neki a 20 kilométeres fövenytúrának. A Volvo busz megpróbálta ugyan, de kiderült, 20 tonnából mégiscsak lehetetlen homokfutót csinálni. Előtte azért egy szikkadt talajú skságon száguldozni kezdett a busz is. A Rudi és Jász kolléga a tetőn kendőbebugyolált fejjel érezte át egy a Mad Max forgatásána hangulatát. A busznak nem sikerült beváltani viszont alkotója nagy álmát, többször besüllydet a homokba, húzni kelett, sorban jöttek a csapások, nyolc órába került visszvinni a szilárdburkolatra. A BKV-team a fővárosnak vette az irányt, és követte a terepjárós társaság fele is.

Flying Gizi és Kirk kicsit későn vágtak neki az igazi rallinak. Hiába a 40-50-nel tempóban nyomott rodeó a buckákon, a dagály emelkedett, és nem volt senki látótávolságon belül, egyik oldalon az óceán, másik oldalon a sivatag, és nincs térerő. Társaságra éhezve és kimerülve futottunk be a táborba. Volt, akinek viszont ez nem sikerült, és magányosan az óceántól körülzárva töltötte a megfeneklett kocsi mellett a éjszakát.

 

A sivatagi vihar egész éjszaka tombolt. Reggelre a maroknyi bátor versenyző, akik az óceán partján töltötték az éjszakát, teljesen betemetve találta sátraikat.

A 40 versenykategóriában induló közül reggel 7 órakor csak 12-en vették át a napi feladatlapokat. Sokakat a dagály tartott távol az éjszakai befutótól, sokakat a homok tartott fogságban. A 74-es rajtszámú csapatot a homok is és a dagály is elkapott. "Életünk legrémesebb éjszakáját töltöttük el. Azt hittük a kocsinkat teljesen elmossa a tenger. Nem hallották a segélyhívásunkat a rádión. Végül a hajnali apállyal megérkezett Stoffel Laci és Kati, akik kihúztak minket a tengerből" - mesélte a 74-es kapitánya.

A Hummeres csapat, a 21-es rajtszámú Szahara Express-szel együtt szintén egész éjszaka vontatott bajba jutottak, akik a nemzeti park dünéinek fogságában ragadtak.


A motorosok is rendesen megszenvedték a tegnapi és a mai homokvihart. "Tegnap 140 kilométert bolyongtunk a nemzeti park süppedős homokjában, de olyan erősen fújt a szél, hogy hárman is borultunk. Egész napos küzdelem után végül visszafordultunk a betonra és egy másik irányból próbáltuk megközelíteni a tábort, de végül a dagály gyorsabb volt. A szabad ég alatt éjszakáztunk hálózsákok és sátor nélkül. Nem volt könnyű, de nagyon jó a csapat. A motorosok összetartanak, mindenki egészséges és jól van. Egyedül két srácról nincs semmi információnk. Nekik még Marokkóban akadtak gondjaik a Honda Dominatorjaikkal, és azóta nem érték utol a mezõnyt" - foglalta össze a motorosok történetét Mezõ János a Motor Revü RMC Rally Trió vezetõje. (A Kabamokások jól vannak, róluk bővebben itt.)

A 00-ás rajtszámú VW bogár csodálatosan teljesített homokban és vízben egyaránt. Jelenleg Nouakchottban egy műhelyben készítik fel az utolsó nagy erőpróbára. "A Sahara Garage szerelőgárdája reményeink szerint egész éjszaka dolgozni fog, hogy holnap újult erõvel vághasson neki a bogár az utolsó 2000 km-nek" - nyilatkozta Villám Géza.

A versenyben továbbra is a címvédő szlovák Ulrich házaspár vezet 253 ponttal. Az előnyük jelenleg 10 pont a második helyen álló 36-os rajtszámú Pappas Team elõtt.

3. TBA Racing - 242 pont
4. Americana Team - 241 pont
DLC Racing Africa - 241 pont
5. SYSMAN - 230 pont
6. Olsen Banda Száguld - 211 pont
7. Nagy Ádám - 208 pont
8. Quart Team - 195 pont
9. Brillum Dream Team - 193 pont
10. Homokdüne.hu - 188 pont

Ma este a Budapest-Bamako nouakchotti táborában a mauritán kormány képviseletében BA Madine turisztikai miniszter és két helyettes államtitkára fogadta a rally résztvevőit. Egy elegáns beduin sátorban mondott beszédében Madine úr megköszönte a magyar és nemzetközi résztvevőknek kormányuk nevében, hogy ezekben a nehéz idõkben bizalmat szavaztak országának. A magyar-mauritán kapcsolatokról azt nyilatkozta, hogy a Budapest-Bamako "az első lépés egy új barátság útján".


A holnapi cél Tidjikja és az összetett versenyben 66 pontot lehet szerezni. Holnap áthalad a mezőny Aleg-en, a karácsonyi turista mészárlás helyszínén.

"Tisztában vannak azzal, hogy Fekete-Afrikába segélyt vinni nem veszélytelen?" - kérdezte az Afrikát többször megjárt angol tévés a bamakóba induló csapatot. Akkor vigyorogva rángatták a vállukat, kalandra készen, lelki szemeik előtt az ajándékoktól meghatódott fekete gyerekek. A rengeteg élelmet, ruhát, taneszközöket, játékokat egységcsomagokba porciózták, majd elindultak a tavalyi futamon.

Mauritániába érve tárult eléjük igazán az afrikai szegénység. Bár az adományok célpontja Bamakó volt, az egyik part menti halászfaluban úgy gondolták megállnak, és kiosztanak néhány dobozzal.

A faluba érve rögtön az autó köré sereglett vagy húsz asszony, és legalább ennyi gyerek. A sofőr kiszállt, és hátrament, szemével a törzsfőnököt kereste. Azt mondták ugyanis a szervezők, hogy ha adományt osztanak valahol, azt mindig a törzsfőnök jelenlétében tegyék. Az adott falu vezetőjeként ugyanis, bármi történik rendet tud teremteni.

A törzsfőnök meg is érkezett két segédjével. A futam résztvevője felnyitotta a terepjáró hátát, és kipakolt három doboznyi ajándékot. Itt követte el a hibát, ugyanis a dobozokat átadta a törzsfőnöknek. Azt ugyanis elfelejtették, hogy az ajándékok kiosztásánál ugyan jelen kell lennie a főnöknek, de semmiképp nem szabad neki odaadani az ajándékokat. Ő ugyanis egyáltalán nem osztja ki, hanem elteszi és eladja.

Így hősünk csak annyit vett észre, hogy a törzsfőnök és társai egyszer csak eltűnnek az ajándékokkal. Már éppen csukta volna le a csomagtartó ajtaját, amikor elszabadult a pokol. Rengeteg kéz ragadta meg, és húzták, tépték a ruháját. Mások nem engedték hogy lecsukja az ajtót, hanem benyúltak és rángatták ki az autóból amit értek. Néhány másodperc alatt játszódott le a dolog, az autó vezetőjének csak az volt a tudatában, hogy meg akarják lincselni, azonal el kell tűnnie innen.

Mikor a kirángatott dobozok egy pillanatra lefoglalták a támadókat, lecsapta a kocsi ajtaját, és előreverekedte magát az ajtóhoz és bepattant. Társa az anyósülésen ülve nem is látta hogy mi a helyzet, csak hogy rengetegen tolonganak az autó körül. Elindították a motort, de csak lépésben tudtak haladni. Mikor végre félreálltak az útból, előkerültek a kövek. Záporoztak a kocsira a kisebb-nagyobb kődarabok, a bamakósok pedig a lehető leggyorsabban elhúztak a faluból.

Bamakóban már szervezettebben ment az adományozás, de a kis halászfalus eset azóta is rémálmaik része.

Hétfő estére több szerelőt és alkatrészkereskedőt ismertünk meg Marokkóban pár nap alatt, mint Magyarországon évek alatt, megtanultuk a Marokkói motorfelújítás menetét és szereplőinek sorrendjét. És még nincs vége!

 

Jelen pillanatban három választásunk van, de ez óráról órára változik persze. Az összes lehetőség elég időigényes. Vadásztak itt nekünk egy Honda XL 600ccmes blokkot, amit állítólag bele tudnak gányolni szegény Dominatorba. Az összes magyar szerelőismerősünk lebeszélne erről a megoldásról... Holnap reggelre Casa-ból megpróbálhatunk küldetni egy újat, sajnos ellentmondásos információk jönnek, hogy tényleg van-e ott. A harmadik lehetőség valahogy Csetényből idejuttatni egy bontott blokkot.

Az eredmény egyelőre, hogy nincsen sehol semmi és ami tuti megoldás az is úgy nez ki, hogy valaki felül a Bécs - Agadir repülőre szombat reggel es elhoz nekünk egy ötkilós hengert a kezipoggyászában.
Mostanra feladtuk azt, hogy európai tempóval es logikával ez fél óra alatt kiderülhetett volna vagy mar rég lenne alkatrészünk valahonnan. Megpróbálkozunk a helyi szervezés tempójával is: mostantól azt gondoljuk, hogyaz összes helyi úgyis tudja mit keresünk es megvan a telefonszámunk náluk, majd jelentkeznek ha mégis van megfelelő alkatrész a közelben.

Mindenesetre mégegyszer felhívjuk a casablancai Honda alkatrészkereskedést vagy képviseletet, hogy hol van meg túlméretes dugattyú Honda dominátorhoz Marokkóban.

Femerult az is, hogy ha kész a motor, akkor hajóval lemegyünk Agadirból Mauritániába, úgyis van már hajózasban tapasztalatunk, és addig se kell nyíl egyenes aszfalton motoroznunk 2000 km-t. Pár nap késéssel ugyan, de közelebb leszünk a célunkhoz. Végülis mehetünk hajóval ghanaig is, majd ott motorozunk eleget. Elcserelhetjük a motort esetleg egy terepjaróra, vagy eladhatjuk a motorokat es megyünk taxival, átvaltunk mi is stoppos kategóriba vagy maradunk turisták, szoval minden lehetősegre nyitottak vagyunk.

 

Kedden újra kiderül, hogy mikorra van esélyunk milyen alkatrészre és mikor folytathatjuk utunkat.

 

A hetes busznak aki tudja üzenje meg, hogy valamilyen tuti helyen tegyék ki a náluk levő gumijainkat egy szerelőnel aki megőrzi amíg odaérüunk es visszafelé fel tudják szedni ha nem érünk le. Küldjék el a gps es hps koordinátáit.

 

Mindenkinek nagyon köszönjük a segítséget.

 

 

A Budapest-Bamako új kategóriáját alapítottuk meg, át is sorultunk a turista osztályra. Még a stopposok is megelőztek, ők most Dakhlában vannak. Reméljük utol tudjuk érni őket legalább a segoui fesztiválon vagy mondtak valami bulit egy oázisban is.

Sűrű volt az elmúlt pár nap. Az összes Tan-Tan-i szerelő feladta.

Teherautón a zötykölődtünk fel Agadirba, a platón a jó és a darabokban lévő, kimúlt szöcskével.




Útközben az egyik rendőri ellenőrző ponton a rendőrnek ajándékot kell adnunk. Azzal a tipikus piperkőc, nyálkás mosollyal kéri, ami annyira jellemző a déli országok rendőreire. Elképesztő, hogy mennyire kapzsi, gyermeki vigyor ül ki arcára a két speciál, hongrois, világítós öngyújtó hatására.

Felérve újabb stációnkba, egész Agadírt, Budapestet és Csetényt mozgosítottuk piston, cylinder és segment vadászatra, a legkülönbözőbb variációkban. Tényleg nagyon köszi mindenkinek!

Azt hisszük sikerült rekonstruálni a történteket. A motor 600km alatt megette a teljesen feltöltött olaját, aztán besült. Tanulság: innentől minden tankolásnál olajszint ellenőrzés + nem kell 20 éves olajfaló motorokkal indulni afrikába.

Esti programunk belassulás arab tempóra, tengerpart, turista alig, a sok helyi és marokkói zene egészen zseniális.

"Egész napos homokvihar, 400 km-en át a tengerparti fövenyen. Szétszakadt a csapat. Kevesen érkeztek meg a dagály előtt a táborhelyre, a buszunk is megakadt. Mauritániában katonai védelem alatt jó magyarnak lenni." Kirk kapitány


A kép a tavalyi futamon készült. Friss képünk nincs, de a különbség most annyi lehet hogy kevesebb a táborozó és több a homok.

A mezőnye ma reggel rettenetes homokviharban vágott neki a 10. nap közel 500 kilométeres távjának.
A reggeli eligazításon Nouadhibou rendőrfőnöke is ott volt és biztosított mindenkit, hogy a teljes mauritán távon jelen lesz mind a rendőrség, mind a katonaság és biztosítja a versenyzők testi épségét. A főrendőr nemcsak, hogy megjelent, hanem a bamakósokkal töltötte az éjszakát a táborhelyen egy 22O-as Merci első ülésen.

A rendőrökön kívül megjelent a Mauritán Turisztikai Szövetség elnöke is, aki végig kíséri a mezőnyt egészen a mali határig.

A start után a viszonylag könnyű autózásra számítók csalódtak, ugyanis a homokviharban sem az előttük, sem az utánuk haladókat nem látták. Sűrű szemekben fújta a homokot a szél.

Két útvonal közül lehetet ma választani. A verseny kategóriában indulók és a jobb, négykerék meghajtású járművekkel indulók keresztül autóztak a Banc D Arguin Nemzeti Park aranysárga homokdűnéi között. A park több száz vándormadár faj téli otthona, valamint fókák, delfinek és bálnák élnek a park vizeiben. Ma előkerültek az ásók és a vontatókötelek is.

A versenykategóriában mindössze öt csapat ért be a negyvenbõl idõre. A 15O indulóból mindössze 7O-8O jármű vette sikeresen a mai etapot. Többen a dűnék között éjszakáznak ma a sivatagban. Az etap vége a már hagyományosnak számító táborhely, amit mindenki csak Budapest-Bamako Beach-nek még maurániai szerte is.

A gyengébb autókkal indulók egy egyszerűbb útvonalon közelítették meg ezt a lélegzetelállító partszakaszt, ahol a Szahara találkozik az Atlanti óceánnal. Itt egy másfél napos pihenő vár mindenkire, és az újabb apállyal újra útra kel a karaván, immáron Mauritánia fővárosa Noukchott felé.

A versenyben továbbra is szlovák Ulrich házaspár vezet, de még mindig nem behozhatatlan az előnyük.
Jól halad a Velorex, és a motorosok is derekasan állják a számukra igencsak mostoha időjárási viszonyokat. A kis Polski angol utasai reggel Nouadhibouban a lengyel hardware-rel küzdöttek, de a fiúk kitartása arra enged következtetni, hogy nem adják meg magukat egy könnyen. A buszok versenyében egyelőre kiegyenlített a küzdelem, mindketten kiválóan teljesítik az etapokat.

A BKV Volvo-ja ma az első homokbuckán elakadt és se előre se hátra nem tudott megmozdulni. Wernel László IFA-ja rántotta ki a Székesfehérváron épült terepjáró buszt. Mind a busz, mind az IFA holléte e sorok írásakor ismeretlen. Mauritániával egyetlen magyar mobilszolgáltatónak sincs roaming megállapodása. A műholdas számokon sem sikerült kapcsolatot teremteni.

Az esti táborhely 25 kilométerre van a legközelebbi lakott településtől. A helyi fegyveres erők itt is éberen vigyáznak a Budapest-Bamako résztvevőire. A holnapi etap vége Nouakchott, Mauritánia fõvárosa.

Kirk Kapitány legutóbbi bejegyzése óta semmi hír. Próbáltam hívni őket, nem kapcsolható. Írtam nekik e-mailt, nincs válasz. Tud valaki valamit? A határon úgy tudom átjutottak, de hol vannak most?

Szeretjük a stopposok videóit, mert ők mindig valami olyasmit tudnak megmutatni Afrikából, amit eddig máshol még nem nagyon láttunk. A legutóbbival is ez a helyzet.

"Tegnap volt alkalmunk egy foci merkozest vegig nezni, ugyanis porog 1000-rel az Afrika Cup. Elo kozvetites Ghanabol!"

Mauritánia erősen vallásos ország, és bár az ország vezetését sokan amerikabarátnak tartják, az iszlám szélsőségesek támogatottsága számottevő a lakosság körében.

A kevés számú kalandvágyó turista bizonnyal megdöbben, amikor olyan tévécsatornát lát a hotelben vagy egy étteremben, amely terrorista hirdetéseket sugároz. A tavalyi bamakósok elmesélése szerint Mauritániában több helyen a vendéglátóhelyen kitett tévében órákon keresztül ment az alábbi program.

Néhány perces helyi népzenei felvétel után fekete képernyőn fehér arab felirat jelenik meg. Ezután remegő kézikamerás felvétel, amelyen sivatagos táj, poros út látszik, az út egy szakasza mellett bozótossal. A kamera pásztázza a tájat, majd az útkanyarban katonai terepjárók és teherautók tűnnek fel. A kamera rájuk közelít, és nyomon kíséri a közeledésüket. Amint az első teherautó eléri a bozótos részt, óriási robbanás, a teherautó felborul, a többi autóról fegyveres katonál ugrálnak le. Ebben a pillanatban a kamera lelendül, és a földet mutatja, majd a rázkódásból látszik, hogy az operatőr megfordul és futni kezd. Snitt, újabb arab szöveg, talán a terroristaélet örömeiről, majd arab férfiak arcképe. Ezután népzene, és kezdődik a következő terrorakció felvétele.

Tavalyi bamakósok azt mondják, legalább három ilyen csatornát hoztak be egy hotel tévéjén. Persze most megkérdezhetnék, hogy hogyan számít turistákra az a hotel ami a társalgójában ilyen műsorokat sugároz napközben, de Mauritániában nem ez az egyetlen talány a bamakósok számára.

Ezen a napon a nyugat szaharai Dakhlában ébredt a mezőny. A csapatok hamar kigördültek, hogy megtegyék az utolsó 4OO kilométert a marokkói fennhatóság alatt álló területen.

Néhány csapat azonban az autószerelőknél kezdett. Elsõként a OO-ás VW bogár gördült be. Ő már előző nap este ott várakozott. "A sziklás Dzsbel Sarhro és a köves folyómedrek sem viselték meg úgy a bogarat, mint egy dakhlai járdaszegély" - mondta Villám Géza miután a VW16OO-os olajszűrője kilyukadt. Az öreg német járgány után begurult a 31-es kis lengyel és az Origo csapat is. Az Origo csapat megsérült a hűtőjét a helyszínen meghegesztették, a bogarat is rendbe rakták, és a kis polákot is úgy pofozták helyre, mintha minden nap Polskit szerelnének.

Az utolsó csapatok délelőtt 11-kor hagyták el a várost, amikor a déli szél jelentősen megerősödött. A heves ellenszél nem is zavarta annyira a későn indulókat, mint a kegyetlen homokvihar, ami pillanatok alatt rémisztett meg mindenkit. Több csapat is szerelt a homokviharban az út szélén. "Kegyetlen volt. Olyan érzés volt, mint ha valaki smirglivel reszelné az arcunk"- mondta Jorgov Cana a Szahara Expressz csapat tagja.

Az Origó csapat kálváriája tovább folytatódott. Késő délután értek be a határ elõtti utolsó benzinkúthoz, ahol gázolaj helyett 23 liter benzint nyomtak a tankjukba. Le kellett szívni az összes üzemanyagot, mielőtt tovább indultak volna. Nincs információnk arról, hogy zárás előtt elérték-e a marokkói határt.

A verseny nagy eseménye ezen a napon az volt, hogy második helyen álló O1-es DLC Racing Team feladja a versenyt. A marokkói autó behozatali papírjukat elvesztették, és a vámosok a határról visszafordították õket. Már indultak volna fájó szívvel vissza, amikor az autó egyik zugában megtalálták a fontos dokumentumot.

A határátlépés miatt csak két feladat várt a versenyzőkre. A mauritán oldalon lévő geo-caching feladatot többen az elaknásított nyugat szaharai oldalról akarták megközelíteni. Emiatt a bírók lefújták a mai versenynapot és törölték mindkét feladatot. "Furcsállom, hogy van aki az életét feláldozná 5 verseny pontért a Budapest-Bamakon" - nyilatkozta Polgár András versenybíró. Az esti előzetes értékelések szerint a feladatot mindössze két csapat, a szlovák Ulrichék és az idõközben elõkerült Dácia csapat teljesítette.

A határátkelésnél többen egy nagy kanállal kaptak az igazi Afrikából. Sokaknak csak a marokkói kilépés 5-6 órába tellett és a teljes átkelés 7-8 órát is igénybe vett. A marokkói határőrök egy új rendszert vezettek be. A határőrség és a vám kiléptetésen túl egy barátságos katonatiszt, egy olajfa hűsében mindenkinek az adatait kézzel feljegyezte egy nagy kockás lapú könyvbe. Itt volt a leghosszabb sor.


A marokkói határt a kietlen senki földje követte. A sziklás földút két oldalán látható kiégett és felrobbant autóroncsok mindenkit emlékeztetettek arra, hogy az út szélén túl gyilkos aknák lapulnak. "Az adrenalin szintem soha nem volt még ilyen magas" - mondta Mezei Gyula a O8-as BKV Team tagja. Arról nincs hír, hogy bárki is aknára futott volna.

A magyarokat Mauritániában hihetetlen odafigyeléssel és eddig nem látott biztonsági intézkedésekkel fogadták. Az országba bevezető utat fegyveres egyenruhások és civil ruhás rendőrök figyelték. A szaharai sátortábort közel száz fegyveres katona és rendőr vigyázza. "Mi egész éjjel virrasztunk, hogy Önök nyugodtan aludhassanak ma este" - mondta Mohameden Ould Islam a nemzetbiztonsági hivatal egyik képviselõje.

A táborhelyen megjelent Mohamed Deidy Nouadhibou tartomány kormányzója és Mustapha El Hassen a noudhiboui rendőrség parancsnoka is. Elmondták, hogy a minden tiszteletük és elismerésük a Budapest-Bamako résztvevõi. "Megköszönjük, hogy bizalmat szavaztak országunknak azzal, hogy ellátogattak hozzánk. Megerősítem, hogy az Önök biztonsága ezen a héten a mi legfontosabb feladatunk" - mondta El Hassen kapitány. A határőrségen pedig elmondták, hogy a "mauritán-magyar barátság nevében egész éjjel nyitva tart a határátkelő, ami egyébként 8-kor bezárna". Ma pedig a helyi rendőrség parancsnoka fogja tájékoztatni az indulókat a legfrissebb biztonsági helyzetrõl.

A következő etap lesz az idei Bamako egyik legkeményebb napja. Közel 5OO kilométer vár a versenyzőkre, kemény, dűnés sivatagi homokon.

A mauritán hatóságok demonstratív katonai jelenléttel védik a magyar karavánt. Az esti táborverésnél feltűnt a kocsik között a parti homokban a noadibui tartományi kormányzó ötönyben és hagyományos viseletben a nemzetbiztonság vezetője is. A két személyiség biztosította Villám Gézát a jelenlétünkben, hogy nekik nagyon fontos a magyar-mauritán barátság, és az autósok biztonsága. Gesztusérték a katonai védelem. A Dakart pillanatnyilag nem említik pozitív szinekben.

(Köszönjük kedves kommentezőink segítségét.)

Miközben a busz és Flying Giziék megpróbálnak bejutni Mauritániába, sms érkezett a motorosainktól. Épp Agadir felé tartanak egy nagy teherautóval, amin fent vannak a motorjaik is. Reméljük ez nem jelent túl sok rosszat, és hamarosan többet is megtudunk róluk. Egy kommentelőnk szerint a stopposaink is Agadirban vannak, talán még találkoznak is majd velük.

Csak ennyit írt a fotó mellé Kirk kapitány: "bemegyünk". Gondolom ez még nem Mauritániát jelenti, csak a lent említett udvart, ahol járművek teljes átvizsgálása következik. Ha így van, akkor azt hiszem most aztán lesz idő hosszabb beszámolókat írni.

Amíg az ellenőrzés folyik, addig Kirk Kapitány dokumentál, a 7-es buszért aggódoknak pedig azt üzeni, hogy minden rendben velük, csak kicsit lemaradtak.
(Egyébként az ott nem egy sörösdoboz a Flying Gizis kollega kezében? Vagy a rácson innen még lehet?)

A marokkói oldalon állunk, előttünk legalább hatvan magyar és más nemzetiségű bamakós. Az áteresztési tempó miatt az is előfordulhat, hogy az átlépés ma nem jön össze, mert 6-7 körül bezár az állomás, amit sivatagi erődök vesznek körül. Az álldogálás után az autókkal egy udvarba kell behajtani, ahol a csomagtartótól az alvázig mindent átnéznek. Mauritánia felé az aknákkal megrakott senkiföldje következik, és csak aztán a Mauritán határ.

Friss híreink: a Rejtő-fan Volvo király Mogyoróssy Tibor a ráktérítőnél tisztelete jeléül az imént ásott el egy légiós ládát. A 86-os busz dugót okozott a Szaharában, mert közben 3 lepusztul Toyotával begördül az igazi sivatagi őrjárat is. Ezekben a percekben 150 km-re a Mauritán határtól az utolsó benzinkútnál állnak sorban üzemanyagért, a fél Bamako team-el együtt.

Amíg a 86-os elér a határig, nézegesse a futam első hetének képeit:

"Belépni a sivatagba, számvetés. Nincs más, csak meztelen kövek, bucka bucka hátán, füst, mandarin, szufizene a Pajeróban és a kérdés, hogy mi az, ami tényleg fontos, amiért érdemes visszajönni a semmiből. De ez nem tart sokáig, utána jön a fáradt bosszankodás." Kirk Kapitány

A mára tervezett szakasz szerint a mezőny délután átlépi a Mauritániai határt. Információink szerint a határátkelő csak napi pár órát áll nyitva, és a mai viharos időjárás miatt már az 1 után érkezőknek várniuk kell holnapig. Kirk Kapitány ígérete szerint friss fotókkal és információkkal jelentkezünk majd.


"Még 3-4 óra. Most a busszal az óceán partján haladunk, nagy a vihar. Az időjárás miatt délután 1 körül lezárják a határt, úgyhogy sietnünk kell. Lesz vallási ellenőrzés, a pálinkát már eldugtuk" - írta sms-ben kollégánk.