Tegnap megkaptam a terkepet amit Samu fiam rajzolt nekem, nehogy eltevedjek, a sietos indulasban ugyanis otthon felejtettem a gondosan kidolgozott katonai felhasznalasra keszult terkepet, de szerencsere sikerult meg eljuttatniuk a Lakinak aki mostanra utolert minket. Igy mar nyugodtan vagunk neki a tovabbi szakaszoknak.

Ugy jottem el erre az utra, hogy elotte meg nem motoroztam terepen... Arra gondoltam, ott biztos belejovok, hol mashol probalnam ki, mint Afrikaban, ahol van boven lehetoseg terepmotorozni... Most, hogy atverekedtuk magunkat par hegyen, vizmosason, kosivatagon sem mondanam, hogy tudnek terepen motorozni, de legalabb megprobaltam. Meg az is lehet, hogy belejovok... Mindenesetre nagyon elvezem.

Hiaba esett szet  a henger a motorban, a helyi specialista nagyon magabiztos es probal megnyugtato lenni - mar amennyire a kezzel-labbal kommunikalva lehet... amint ujra jarokepes folytatjuk az utunkat. Kicsit orulok is, hogy baj van, igy meg izgalmasabb.

Amint kapcsolatba kerulunk a helyi emberekkel az ismeretlen es felelmetes Afrika egyszeriben atvaltozik egy fantasztikus vilagga. Minel tobbet vagyok itt annal jobban szeretem azt az egyszeruseget ahogy hozzaallnak a vilaghoz.  Ami otthon meg ismeretlen es felelmetes volt itt valosagga valva irigylesre melto.