Meknesben feladtuk, hogy lesz kommunikáció a motorjaink között. Pedig olyan jól indult, Hassan a barátunk lett és elvitt egy barátjához, aki tutira meg fogja szerelni. Sajnos Hassan barátja nem volt otthon, úgyhogy elvitt egy másik barátjához. Aztán egy másikhoz. Ez így ment három órán keresztül. Végül feladtuk és egy eszméletlen jót ebédeltünk Hassannál. Hassannak egyébként 2400 birkája van.

Rengeteg barátunk van már minden városban, ahol egy percnél hosszabb időre megálltunk. Mideltben például egy barátunk nagyon lelkendezett, hogy magyarok vagyunk. Mondtuk is neki, hogy holnap négyszáz magyar fog sáskaként átrajzani.

Az Atlasz gyönyörű, már ameddig világosban láttuk, mert jócskán belelógtunk a sötétbe a Meknesi CB-mizéria miatt. A legmagasabb hágó, amin mentünk, 2200 méter volt, út mellett rendes valódi hó, igazi motoros idő. (Kirk kapitány, jó a fűtés a buszon, ugye?) Minden ruhánkat felvettük, es bevetettük az űrtechnikát is, fűtős ragtapaszok, de mindenhova. Reméljük, nem uránnal működnek, mert akkor durván túlléptuk a megengedett sugárdózist. 

A mai etapon kikísérleteztük a motor hatótávolságát is. Okosan tartalék benzincsap-állásban motoroztunk (értsd: ha elfogy a benzin, nincs tartalék). Marcinak ki is fogyott. Elindultam a benzinkannákkal a gasolinaért, kb. két km múlva nekem is kifogyott. Bukóban, tanktáskával, két kannával fel a helyi buszjáratra, mindenki bámul, levergődtem a benzinkútnál. Visszafelé "taxi", szakadt merci, nyolcan kuporogva és a két kanna. A motor hatótávja elkeserítő, két ötliteres kannával együtt 220-240 km. Holnapi program: extra kanna vásárlás.

A mai veszteséglista a kilométerórám (nem gond, GPS mutat mindent) es mindkettőnk egyik doboztartó alkatrésze. Holnap majd ebben is segítenek leendő barátaink, itt Arrachidiában.

Ja és holnap végre terep! Mai szerpentinezés is nagyon jó volt, de a holnapi kősivatag... Nem tudom, milyen az, de várjuk, 400 km. Várjuk?

Előtérben a kondenzátor, még reményekkel feltöltve. Háttérben barátunk, Hassan, Hassan barátai es Marci.