Ma reggelre levelet kaptunk Flying Giziéktől, és ahogy a Kabakoma csapat az előző posztban, ők is a tankolás gyönyöreiről mesélnek:

"Könnyen megesik, hogy elfogy a Szaharában az üzemanyagod. Nekem azt mondták, a tankod mindig legyen teli… Tavaly is sok képet készítettünk benzinkutakról, az idén új még az archívumunkból hiányzó benzinkutakat fotózunk. Képek a rallye egyik legfontosabb mozzanatáról, a tankolásról."
 

Nem egyszeru utkozben benzinhez jutni, nem motorra terveztek a kuttavokat. Kesobb allitolag meg rosszabb lesz. Az elso kepen a Lada Nivas uriember nem tudjuk ki, de koszonjuk neki az ajandekbenzint hajnalban. Mauritaniaban igertuk neki egy sort, tobb szempontbol is lehet konnyelmu igeret volt.

Ma reggel csodálatos napfelkeltére ébredtek a Budapest-Bamako résztvevői. A Tatuin bolygó átmeneti megszállói a reggel 7 órás eligazításra mindannyian felsorakoztak. Izgatottak voltak hiszen az úti cél a nyugat-szaharai Dakhla városa. Az út mentén még ma is több helyen aknás területek vannak, így aki nem figyelt rendesen, könnyen bajba juthatott volna.



Más is lázban tartotta a versenykategóriában indulókat. Felmerült, hogy bizonyos versenyzők csalással jutottak előnyhöz. Egészen pontosan, hogy bizonyos a túrakategóriában induló társaik segítik õket. Ezért a versenybírók kénytelenek voltak módosítani a versenyszabályokat, ami még soha nem fordult elő a Budapest-Bamako történetében. A módosítás arról szól, hogy minden versenyzőnek le kell fotóznia magát az adott geocaching pontnál, hogy ezzel is igazolja, hogy valóban ott járt.

A mai nap volt a Budapest-Bamako 8. napja, ami a féltávnak felel meg. A versenyben kiélezett a helyzet, még semmi nem dőlt el, senkinek sincs behozhatatlan előnye.
A mai napon hat kisebb tájékozódási feladatot oldottak meg a versenyzők, de nem is ez, inkább a több mint 900 kilométeres maratoni hosszúságú etap tette próbára a mezőny tűrőképességét. A táj monotonságában a néha felbukkanó óceán tajtékos hullámai csaltak derût a mezõny tagjainak arcára.

Layoune városát elérve még egy megmosolyogtató vagy éppen kétségbeejtő esett történt. A 7-es busz kapitánya elvesztette a buszát. A versenyzõk által használt rádiókon kért segítséget a csuklós Ikarus megtalálásához, így a város apraja nagyja a 7-est kereste. "Remélem arról van szó, hogy a társaim csak megtréfáltak és nem arról, hogy ellopták a buszt" - nyilatkozta Aravind Bremadaman. Estig nem érkezett hír róla, hogy előkerült volna.

A holnapi nap a nagy átkelés napja. Mindenki izgatottan várja, hogy milyen lesz a fogadtatás Mauritániában. Nouadibhou rendőrfőnöke ígéretet tett a szervezőknek, hogy személyesen látogatja meg a tábort, előadást tart a mauritán biztonsági előírásokról és mindenki kérdésére igyekszik választ adni.

A szelephezagallitas ahogy vartuk, nem segitett. Cserebe a szaki azt magyarazza, hogy megjavitotta es normalis, hogy tovabbra is kekes olajfusttel teritjuk be fel Marokkot a probauton. Azt javasolja, hogy menjunk igy 100km-t es megjavul. Aha. Nos ezert nem fizetunk, hiaba dolgoztak feleslegesen negy orat rajta. Ha nem tudunk megalkudni, lelepunk. Kozben mar at is csempesztuk a rossz motort egy masik szerelohoz. Ha rendeztuk ugyeinket  Mekk Mesterrel, belevetjuk magunkat a tan-tan-i ejszakai eletbe.

Meg korabban elcsiptem ket staciojat a hetes busz legrugo parajanak. Nem tudom mennyit mentek elotte, de ejfelkor meg neki kellett allniuk szerelni. Eleg durvan nevzett ki ahogy a soktonnas hernyot megemeltek, alabakoltak es kotorasztak alatta. Az elso kepen egy melypont, de a vegere osszevarazsoltak.

A hetes buszt szeretjuk, nemcsak a tatooinei buliszervezes es sorcsap miatt, hanem a potcuccainkat is ok viszik es jofejek is.

Tegnap megkaptam a terkepet amit Samu fiam rajzolt nekem, nehogy eltevedjek, a sietos indulasban ugyanis otthon felejtettem a gondosan kidolgozott katonai felhasznalasra keszult terkepet, de szerencsere sikerult meg eljuttatniuk a Lakinak aki mostanra utolert minket. Igy mar nyugodtan vagunk neki a tovabbi szakaszoknak.

Ugy jottem el erre az utra, hogy elotte meg nem motoroztam terepen... Arra gondoltam, ott biztos belejovok, hol mashol probalnam ki, mint Afrikaban, ahol van boven lehetoseg terepmotorozni... Most, hogy atverekedtuk magunkat par hegyen, vizmosason, kosivatagon sem mondanam, hogy tudnek terepen motorozni, de legalabb megprobaltam. Meg az is lehet, hogy belejovok... Mindenesetre nagyon elvezem.

Hiaba esett szet  a henger a motorban, a helyi specialista nagyon magabiztos es probal megnyugtato lenni - mar amennyire a kezzel-labbal kommunikalva lehet... amint ujra jarokepes folytatjuk az utunkat. Kicsit orulok is, hogy baj van, igy meg izgalmasabb.

Amint kapcsolatba kerulunk a helyi emberekkel az ismeretlen es felelmetes Afrika egyszeriben atvaltozik egy fantasztikus vilagga. Minel tobbet vagyok itt annal jobban szeretem azt az egyszeruseget ahogy hozzaallnak a vilaghoz.  Ami otthon meg ismeretlen es felelmetes volt itt valosagga valva irigylesre melto.

 

Kirk kapitány üzenete a 86-os busz Pajero fedélzetéről:

"Ma adtuk az eddigi legtöbb pöti szuvenirt az úton posztoló rendőrnek... Velünk utazott a sivatagban a Laki ügyvédje, mert az kell. Most érjük el az óceánt Laayounnal, de elötte merguez-t eszünk, mert ma még 400 km jön a parton város nélkül."


Merguez: Fűszeres észak-afrikai kolbász. Kecske vagy birkahúsból készül. Speciális ízét a hrisa adja, amely a csípős bors és a római kömény keveréke. Grillezve fogyasztják.

Tegnap arrol beszelgettunk, hogy mindenkinek technikai gondjai vannak, nekunk meg semmi. Nem kellett volna. Tatooinbol elindultunk, hogy atvagunk a sivatagon, ki a tengerparti utra, 50km legvonalban. 5 km-re az aszfalttol Marci motorja ledoglott, olajtartaly kinyit, dol belole a fust. Az utig meg visszamentunk hosszu fustfelhot eregetve. Arra jaro bamakosok megalltak, CB-n elertek Szityut, akivel ropke ket ora alatt felszenvedtuk a motort az utanfuto tetejere. Tan-Tanban kerestem egy mekanikot,  most itt ulunk a szervizmuhelye mellett. A muhelyben olaj van vastagon mindenhol, jonehany motorblokk szetszedve, osszerakottatt nem lattam. Kicsit aggaszto, hogy a szerelo  par perc fustoltetes es nezegetes utan megkerdezte, hany hengeres. Hengergyuru problemara gyanakodnak a hozzaertok, amit egy napos melo megjavitani, felteve, hogy van potalkatresz. Raadasul az en motorom is eszi az olajat, azt is meg kene nezetni.

Folyt kov.

UPDATE1: A hengerfejet mar leszedtek, de elakadtak. A fonok elrohant valahova, nem ertjuk, hogy szerszamert vagy alkatreszert. Hmmm....

UPDATE2: a szerelo szerint szelephezagot kell allitani, ami egy hulyeseg; de nem tudjuk rola lebeszelni. Hagyjuk, hogy megcsinalja, aztan ha latja hogy nem segit talan meghallgatja amit Nyitray mester javasolt telefonon

UPDATE3: Babeli a zurzavar, francia nyelvtudasunk hianya fajdalmas, eltunt az angolul beszelo lany is. Telefonon probalunk tolmacsoltatni, tobb-kevesebb sikerrel. Uj fejlesztes, hogy babelfish-be begepelem amit mondani akarunk, azt olvastatjuk a nagyon szetcsuszott "mesterrel". Nagyon szorakoztato.

Újabb beszámoló érkezett Afrikából:

Tatán (N 29 44.373 W 7 58,469) találkozott össze öt nappal az indulás után a Flying Gizy, a Lóhalál motors, és Kirk kapitány. A főtéren megejtett találkozón tagine-t ettek. A tagine: végy egy csúcsos tetejű agyagedényt, tegyél bele birka- vagy más eredetű húst, fedd be krumplival, borsóval, hagymával, a tetejére pedig sárgarépakúpot formázz. Lefedve lassú tűzőn párold.




Az étel hatása alatt Kirk kapitány és Flying Gizy megegyeztek, hogy egy darabon együtt mennek tovább.

Reggel 7 órakor a marokkói Tatából startolt el a Budapest-Bamako mezőnye. A mesebeli Dzsbel Sarhro hegység előző napi etapja rendesen megtépázta az autókat, de reggelre minden nagyobb problémát sikerült megjavítani.

Bár az 14O-es SZKBE csapat pár kilométer után lerobbant ismét, de az arra járó BKV busz felvette néhány utasukat, és jegy ellenében elszállította őket a legközelebbi városig. Ott sikeresen megszervezték a mentést, így mire a bevontatott jármű odaért, már felkészülve várták a helyi szerelők őket.

A 122-es csapat tagjai Villám Tibor és Molnár Tibor még egy kedves kötelességüknek tettek eleget. A magyarországi Tata városa ajándékokat küldött a marokkói Tatának. Fogadásukra összesereglett a város apraja nagyja. Magyar népviseletbe öltözött gyerekek és a városka polgármestere üdvözölte õket. Közös teázással és tánccal köszönték meg a kedves ajándékokat.

A mai verseny erősen szétzilálta a mezőnyt. Egy elírás került az itinerbe, így sokan, akik nem észlelték időben a hibát hamar az algériai határon találták magukat. Óvás nem történt. Tulajdonképpen a póruljártak még hálásak is voltak az élményért és semmivel össze nem hasonlítható természeti csodakért, ami útközben fogadta őket. Az apró falvak egyszerű szépsége, a helyiek kedvessége és vendégszeretete mindenkit kárpótolt a nehézségekért.

Történt ma egy olyan eset is, ami sajnos néha előfordul a hosszú összezártság miatt. Az egyik csapat két tagja annyira összeveszett egymással, hogy egyikük ott hagyta a másikat az útszélén hálózsák és étel nélkül és továbbhajtott. A szerencsétlenül járt felet végül az M1-es rajtszámú Coimbra Racing mentor csapat vette fel és szállította a napi etap céljába. A bamakósok összetartására jellemző, hogy a srác nem maradt étel és meleg takaró nélkül. Az érintettek nevük elhallgatását kérték.

Ma a 23-as rajtszámú Brilum Dream Team feladta a versenyt. "Kardántengelytörés miatt nem tudunk tovább versenyezni" - mondta Bartal Attila. "De Bamakoig lemegyünk" - tette hozzá.

A Daciaval Bamakoba csapata ma este ért a tegnapi táborhelyre, Tatára. Egész éjjel és nappal vezettek, hogy utolérjék a mezőnyt. A 31-es kis Polskit tegnap Zagorában pofozták helyre. A pilóták még mindig úton vannak a mai táborhoz.

A mai etap vége egy elhagyott katonai támaszpont Tan-Tan városától 70 km-re, ahol a beérkezőket a 7-es csuklós Ikarus busz csapata várta csapolt sörrel, tánccal, diszkó gömbbel és minden egyéb party kellékkel. A hangulat kiváló. Mindenki reménykedve várja a holnapi szakaszt melynek vége a nyugat szaharai Dakhla városa lesz. A táv 650 km, főleg kő- és homoksivatag.

Most érkezett az alábbi üzenet és a titokzatos fotó, amibe kissé megborzongtunk mind:

"A sivatag határán van az átjáró. A buckalakók kunyhói elhagyatva állnak, de ma megjött Dart Vader és a magyar ufók. Remélem még ma éjjel élő interjút közvetíthetünk Csubakkával a semmi közepéről, ahol se víz, se áram, viszont van műholdkapcsolat."



Még egy titokban készített mozgókép is előkerült a nagyúr megjelenéséről. Színtiszta nehézlégzés 80 másodpercben.

A tavalyi Budapest-Bamakó-rali óta foglalkoztat a következő kérdés. Vajon miért van az, hogy jónéhány csapat már az európai szakaszon megfekszik?

Ha olvastátok a híreket, voltak, akiknek már Magyarországon elromlott a kocsijuk, de Ausztriában és Olaszországban még többen töltötték szereléssel/szervizben az időt, akár egynapos veszteséget is begyűjtve. Valamelyik kocsiról írták hogy árokba borult, a daciás csapat autója a tuningolás ellenére lerobbant, a kísérőautója pedig már Magyarországról sem tudott kijutni.

De hát itt még szó sincs autót próbáló afrikai terepről (bár az út nagyrészében Afrikában is autóúton mennek), hanem normális autópályákról, mintha csak nyaralni menne az ember. Hogy voltak akkor ezek az autók szervizelve, felkészítve egy ilyen futamra? Normális ez a tömeges lerobbanás?

Egy jó tányér leves tápláló és egészséges, és ezt tudják a futam stopposai is. Főleg ha egy parkolóban, a friss levegőn főzzük:

"Minden nap eszunk, tobbe-kevesbe ez is az edzes resze, Adam nem hiaba dolgozott a terven. Nap mint nap probalunk valami egyre durvabat osszehozni, sot a helyszineket is gondosan megvalogatjuk, hatha valami jo is kisul belole."

Mai menu, a LEVES:

Zagorában mestermunkát végeztek a doboztartóinkkal. Ha nem is az ígért reggel tízre, de egy órára elkészültek a remekművek.  Fél nap alatt olyan bigyókat esztergáltak nekünk, hogy csak na. Csak ajánlani tudom  Chez Ali Nassir műhelyét, ha arra jártok, itt vannak a koordinátái: N30 20.378 W005 50.218. Hálánk jeléül a pénzen túl leadtuk a drótot, hogy melyik úton fog beérkezni a hegyi utakon szétrázott mezőny. A motorok igazán felfrissültek, láncot olajoztunk, meglazult váltókart húztunk, olajat is töltöttünk, még egy szép nájlonharisnyát is kaptak a légszűrőcskéjükre. Valami fétis szerű érzelmi szál alakul köztünk és a motorjaink közt. Lehet mire Dakhlába érünk, még nevet is adok neki.A Zagora - Foum Zguid szakasz káprázatos volt. Végtelen kősivatag, kiszáradt vízmosásokkal, homokágyakkal. Az első homokos részen persze alap hibára futottam, Marci előttem bele a homokba, én meg utána a porfelhőbe, látótávolság 3cm, le az útról nyolcvannal, át a homokbuckákon. Szerencsére megúsztuk borulás nélkül.

 

 

Ma reggel az Atlasz hegység lábainál ébredt a mezőny. A résztvevők búcsút intettek az Atlasznak és a kisebb Dzsbel Sarhro hegyvonulattal kellett, hogy megbírkozzanak. A kopár, kietlen, sziklás hegyvonulaton kanyargó hegyi utat még nagy jóindulattal sem lehetne földútnak nevezni. A sziklás, gumiszaggató, tengelytörő horror szerpentin mindenkinek felülmúlta minden várakozását. Az IFA-sok rengeteg hajtűkanyart csak két-három tolatással tudtak bevenni. "Minden centiméter számított. Egy rossz mozdulattal a 4OO-5OO métert zuhanhattunk volna."



Sok terepjáró nekivágott a rémisztő hegyi útnak és néhány félelmet nem ismerő kisautó is bevállalta a 8O kilométeres szakaszt. A kis Polski és a két angol dél körül ért fel a 23OO méter magas csúcsra. "Átpakoltunk mindent a norvég nagy Hans terepjárójába, mert a sok csomag és a navigátorom súlya miatt leállt az autó az emelkedőn felfele" - mondta Kevin Foster, aki társát is átrakta egy másik autóba. Foster megjegyezte, hogy az autójuk jól bírta a sziklás utat, de a tetőre erősített Pick szalámijuk már több sebből zsírzik.

A Family Frost fagyiskocsi is átvergődött az éles sziklákkal tűzdelt hegyi úton, akárcsak az 1984-es Mercedes kombi és a 75-ös rajtszámú Ford Transporter. Ez utóbbi egy 4 millió forint értékű műtőággyal tette meg a rázos szakaszt, amelyet egy bamakói klinikába szállítanak.

Villám Géza bogara is sikeresen átkelt a Dzsbel Sarhron miután ma reggel visszarakták az autó terepgumijait. "A legrémisztõbb pillanat az volt, amikor a csúcs fele egy havas, jeges szakaszon kellett átkelnünk és megszólalt a mobilom, hogy otthon csőtörés volt" - mondta a a volt rádiós.

A második nagy erőpróbát a Zagora és Foum Zgid közti homokos, sivatagos szakasz jelenti. A csapatok nagy része még most is itt küzd az elemekkel. Több tucat defekten már túl vannak, de hosszú lesz még az éjszaka. A célba mindössze 25-3O jármű futott be este 1O-kor. "Sokan valószínű úton vagy az út mellett töltik a mai éjszakát" - mondta Vincze Tibor, aki már a célban pihen.

A mai nap a Velorex kiválóan teljesített. Az afrikai, hegyi levegő jót tett neki és közel 1OO kilométeres sebességgel hasított a keskeny marokkói aszfalton. Az emberek mindenütt kíváncsian nézték a cseh csodabogarat.

Holnap 48O kilométer vár az indulókra Tatából a Csillagok háborúja egyik forgatási helyszínére, Tatooine-ra.


1. Raid Adventure Team (21), Szlovákia 113 pont
2. Sysman csapat (2), Magyarország 11O pont
3. DLC Racing (1), Magyarország 1O6 pont

A csapat posztja e-mailben érkezett:

A ralinak álcázott tudományos expedíciónk a mai napon átrepült az Atlasz hegység felett. A több napja eltűntnek hitt team végre elérte a mai tábort.


Az elmúlt napokban nagyon sok problémával kellett szembesülnünk, a kísérőjármű állandó technikai problémái, a hatalmas Európai esőzésekben összement motorkerékpár, és az autópályamatrica hiánya miatt nagy időhátrányba kerültünk. Szerencsére tegnap megtaláltuk a magassági kormányt és teljes erőbedobással küzdünk a tudomány fejlődéséért. Holnap már igazi földönkívüliekkel is találkozunk, reméljük mozgóképpel fogunk jelentkezni a Tatooine táborból.

A Gizi Team

A stopposok nethez jutottak, részlet:

"Visszamentünk a kiképző bázisunkra, a Shell kútra, egyszer csak a semmiből egy Svédországból stoppolt srác jelenik meg… A sráccal 10 perc után már énekeltünk, dalolásztunk, elkaptuk a ritmust. Fergeteg party alakult ki. Rainbow Tribe-os arcokat keres majd egy haverjával Marokkóban, szerintem visszafelé csatlakozunk majd hozzájuk."

Svéd stoppos banánnal:

 

Svéd stoppos gitárral:

A magyar Volvo-király, Mogyoróssy Tibor nem bízta a véletlenre az afrikai átkelés sikerét. A svédeknek is presztízsvállalkozást jelentő terepbuszba nem csak a homokos részen haszos elsőkerékmeghajtást konstruált bele, hanem passzív védelmi felszerelésekkel is készült a kihívásokra. A felvonultatott technikai arzenál egyik darabja az infrakamera, amit a vezető melletti tükörhöz lehet felszerelni egy póznára. A hőképeket bent az utastérben kép monitoron az összes utas figyelheti. A kamera sötétben egy kilometerre ellát.

A berendezés a mauritániai védelemhez jól jön majd. A legújabb hírek szerint a terrorvezély miatt négy ezer katonát vezényelnek a utak védelmére. Legalábbis a hivatalos verzió szerint.

Szakkomment:

 

Furcsq egy erwes keriti hatalmaba az enbert; nikor narokko syiklqs sivqttqgqbqn syaguld at a napsutesben, tavolban qy atlas havas csucsqi; es q BKV ugyeirol beswelgetni; aztan az egesyrol arab klqviqturan, qhol q billentyuk kowul egyik sics a swokott helyen, irni egw hotel recepeciosanak irodajaban ejfel utqn ket oraval;

A csapatok nagy része már a marokkói Nadorban ébredt. A tegnap éjszakai komppal érkezők pedig reggel 8-kor szálltak partra Észak-Afrikában.

A 28-as Osvát Gáborban és Kiss Varga Attilában igencsak kihűlt a vér, amikor a vámvizsgálaton fedezték fel, hogy nem hozták magukkal az autójuk forgalmiját. A tervük az volt, hogy két napot feladnak a versenyben és megvárják, míg gyorspostával megérkeznek a papírjaik Bátaszékről. A csodával határos módon sikerült bejutniuk az országba, kis késéssel és papírok nélkül.

A mezőnynek ezen a napon ma az Atlasz hegység kietlen fennsíkjaival és szerpentines lejtőivel kellett hogy megküzdenie. Több száz kilométeren keresztül a silány minőségű, keskeny földút jelentette a legnagyobb gondot. Néhány visszapillantó tükör letört a mai nap folyamán.




Ma több külföldi csapat is csatlakozott a magyarokhoz. A Donde Esta Bamako csapat Amszterdamból indult vasárnap reggel. A spanyol, holland és dél afrikai legénység örömmel pillantotta meg az elsõ bamakos autókat ma reggel a kikötőben. A portugál Camino De Cabras legénysége pedig ma Gouelmim előtt randevúzott a rendezõkkel. A futam egyetlen talpon maradt francia csapata, a 1O-es rajtszámú Mazda 626-osa Valenciánál beadta a derekát. Nordine Souaidia és legénysége nem adta fel. A szabályok szerint a célba nem kell a kezdõ jármûnek megjelennie. Ezért busszal utaztak le Almeriába, ahol bekompoltak. Jelenleg egy marokkói bérelt Dacia Logan-nel folytatják a versenyt, 185-ös rajszámmal.

A 3O-as Dacival Bamakoba csapat megpróbáltatásai ma tovább folytatódtak. Tegnap sikerült megszerelni a kocsijukat és ma reggelre már Almeriában voltak. A spanyol partoknál tomboló ítéletidõ miatt a kompjukat visszafordították és jelenleg is a kikötõben várják, hogy az idõjárás kegyes legyen hozzájuk. "Súlyos pontokat veszítünk az időjárás kegyetlensége miatt" - nyilatkozta Nagy Miklós. A kikötőben velük várakozik a 1O3-as Team Malibus csapat is.

A hősiesen küzdõ 16-as rajtszámú Tito Alba csapat 84-es Mercédesz kombija is begördült a célba este 8-kor. "Mindenhol csodálkozva és mosolyogva nézik a helyiek, hogy gazdag európaiak egy ilyen rozoga mercivel járnak" - mondta a csapat egyik tagja Krasznai Imre.

A 14-es SporTime csapat hosszasan szerelt ma egy autószerelőnél Nadorban. "Tizennégy helyi autószerelő dolgozott egyszerre a kocsin, csakhogy gyorsan tovább tudjunk menni" - mondta az elsõ pozitív afrikai benyomásairól Gyülvészi Tibor az esti célban.

A táborban pihen a Velorex és az angolok kis Polskija is. Az IFA is sikeresen vette a mai etapot akárcsak Villám Géza bogara. A BKV busz ma is komoly késéssel érkezett be a célba, de beértek.

Arrachidiaban a 200 dirhamos szobaban nem volt melegviz, csak a 300 dirhamosban. Viszont hasznalhattuk a szomszed 300 dirhamos szoba melegvizes zuhanyzojat. Ha valaki erti, szoljon.

Koran reggel elindultunk, neki a hegyi utaknak. Legtobb helyen alsobbrendu vizmosas minosegu volt az osveny, dehat tobbek kozt ezert is jottunk. Ennyire meg sose elveztem a motorozast es ilyen durvan meg nem is faradtam ki tole. Kivancsi vagyok, hogy a BKV busz Kirk kapitannyal hogyan vergodik ott at. Fuggolegesen fel-le szerintem tobbet mentunk, mint legvonalban, legmagasabb hago 2300m koruli, foltokban meg ho is volt az uton. A taj  pedig elkepeszto. 

Ami betett, az a fejenkenti egy-egy eldoles. Hiaba a szuper doboztarto, ha radol a motor, azt semmi nem birja, 15 hevederrel kellett rogziteni az oldaldobozokat, igazi szivas. Most itt, Zagoraban heggeszti a helyi szaki, reggelre remeljuk elkeszul. Sajnos a nala kellett hagyni a motorokat, ezert nem a szalloda halljaban alszanak, pedig ejszakara beengedtek oket, kozvetlenul az uszoda bejarata melle. 

Ha minden igaz, meg mindig vezetjuk a mezonyt, de holnap vagy holnaputan utolernek, remeljuk nem gazolnak halalra. Se minket, se a kisgyerekeket a falvakban akik ha megallsz  ket falu kozott, akkor mindkettobol odarohannak hozzad.

Holnap 120 km allitolag jo fajta piste a kosivatagban, ha nem jelentkezunk, akkor eltevedtunk.

 

A 86-os busz legrissebb információink szerint zökkenőmentesen halad az Atlasz hegység felé. Az éjszaka mozgalmasan telt, a hajót hatalmas hullámok ringatták, és a pletykák szerint Kirk Kapitány néhány gabonapálinka után elfelejtette a kabinszámát. Egy másikba próbált bejutni, ahová persze nem engedték be, de később az egyik sofőrrel összefogva megoldották a rejtélyt, megtalálták a kabinjukat és legalább részben kialudták magukat.

Kirk kapitány a tegnap esti bejelentkezésénél elmesélte, hogy van egy saját biztonsági emberük, aki a 16 utasra, na meg a 100 milliót érő 86-os buszra vigyáz. Az Afrika-szakértő egy szikár, kopasz, kétméteres figura, aki korábban a Dakar-vezetőség mellett dolgozott biztonsági emberként, de előképzettségét korábban reguláris keretek között szerezte a kontinensen. Beszerzett információk alapján dolgozik, Egyelőre tökéletesen nyugodt és békés a helyzet, a veszélyesnek ítélt területeken nincs sem paramilitarti csapatmozgás sem konfliktusveszély.



Kirk kapitány azt is elmondta, hogy inkább a sivatagban élő fegyveres rablóbandák jelenthetik a veszélyt, de ez már nem újdonság. Ott apáról fiúra száll a rablóbandaság életformaszerűen. Nincs állandó vagyonuk, csak amit megszereznek de ahogy a kolléga mondta: "igazából elvannak azok a sivatagban a tevéjükkel meg a puskájukkal". Vész esetére készült defenzív akcióterv is: ha pihenő közben bármi probléma lenne, a kétméteres a sípjába fúj, és onnantól mindenkinek van 60 másodperce arra, hogy beszálljon a buszba, különben lemarad.

Most, hogy a futam végre Afriákába ért, egy rövid összefoglaló Marokkóról (részetesebben itt):

- A legnyugatibb arab ország. A történelem folyamán sokan harcoltak érte, dinasztiák örökölték, európai államok gyarmatosították, de 1969 óta független. Marokkó királyság, királya jelenleg VI. Mohammed.

- Csodálatos tengerpart, nyáron is hóborította hegyek, sivatagok várják az oda látogatókat. A lakosság nagy része az Atlasz-hegység és az óceán közötti fennsíkon él, a déli, sivatagos területek szinte teljesen lakatlanok.

- Az kontinens leghűvösebb országa. A hegyekben télen sok hó esik, az ország egyéb részeire a forróság, és a kevés csapadék a jellemző. Jelenleg ugyan csapadékos időszak van, de ez csak ott számít annak, európai szemmel nézve ilyenkor sem esik nagy mennyiség.